Uránusz az újító                

Az Uránusz nevű bolygót 1781-ben fedezték fel.

A Vízöntő uralkodó bolygójaként általánosságban összefügg mindennel, ami hirtelen, váratlan és meglepő, katasztrofális hatású.

Képviseli azt az ösztönünket, hogy különlegesek akarunk lenni, illetve, hogy igyekszünk megdöbbenteni és meglepni az embereket.

A forradalmak, az űrkutatás, az elektromosság, az elektronikus hírközlés (számítógép), a repülés, az okkultizmus mind hozzá sorolhatóak.

Felkelti saját tudatunkat, befolyása mindig áramütésszerű és villámgyors.

Az Uránuszhoz rendelik az idegeket, görcsöket, mindenféle szervi és pszichés zavarokat.

84 év alatt kerüli meg a Napot, minden jegyben 7 évig tartózkodik. (A megújulás periódusa)

Jegypozíciója mutatja, melyik személyiségünkön keresztül fognak bekövetkezni forradalmian új változások. Ami által megszegjük ígéreteinket, megegyezéseinket.

Házhelyzete azt mutatja meg, hogy életünk mely konkrét területén következnek be a lényeges változások. Megmutatja, miben leszünk a legeredetibbek, miben számíthatunk hirtelen fejlődésre. Itt törekszünk függetlenségre, nem alkalmazkodunk, saját utunkat akarjuk járni, és új dolgokat akarunk kipróbálni.

Az Uránusszal alkotott fényszögek megmutatják, melyik személyiségünk, milyen területen törekszik a szabadságra, esetleg másokat is bevonva. Ezek a fényszögek szélsőséges személyiségjegyeinkre is utalnak, amelyekkel arra törekszünk, hogy meghökkentsünk más embereket, és rávegyük őket a változtatásra.

Uránusz jellegű fém a platina, köve az akvamarin (berill).

Uranosz a görög mitológiában a föld, Gaia fia és férje, az ég istene, a görög istenvilág ősatyja. „Gaia először méltó párját hozta világra, / csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson” (Hésziod. Theog., 126–127).

A kiapadhatatlan nemzőerő megtestesítője, a titánok, a küklopszok és a Hekatonkheirek nemzője. Ellene lázadó gyermekeinek vezére Kronosz, sarlóval férfiatlanította, s átvette hatalmát. Uranosz földre hulló vércseppjeiből születtek a Fúriák és a gigászok, tengerbe hulló falloszából pedig Aphrodité (Hésziod.Theog., 173–193).