Az egyetemes szeretet, a feloldódás, az együttérzés bolygója. Az álomvilágot, a korlátok feloldását, a káoszt is jelképezi. A Neptunusz 165 év alatt kerüli meg a Napot, minden jegyben kb. 14 évig tartózkodik. Ezért hatása leginkább a hosszabb ideig tartó, nemzedéki szinten bekövetkező változásokban figyelhető meg.
Jegyhelyzete azt a kollektív igényünket képviseli, hogy a média, a filmek és a fantázia segítségével kiléphessünk a szürke hétköznapokból.
Házhelyzete mutatja meg azt, hogy miben érezzük különösen szükségét annak, hogy kiléphessünk az adott keretek közül. Ez a házpozíció utal álmainkra, és arra, hogy az élet mely területén leszünk képesek teljesebb belátást nyerni azért, hogy képesek legyünk elfogadni azt, hogy minden múlandó.
A Neptunusszal alkotott fényszögek azokra a személyiségjegyeinkre vonatkoznak, amelyek álmainkkal és elképzeléseinkkel vannak kapcsolatban. Ezek a fényszögek utalnak valótlan várakozásainkra is, illetve arra, hogy mikor nyerünk olyan mély lelki belelátást a dolgokba, hogy az által képesek legyünk elkerülni a csalódásokat.
A Neptunusz bolygó a nem anyagi hatásokat jelképezi, úgymint az álmokat vagy az illúziókat. Jelzi a rendszerek felbomlását, illetve utal idealista elképzeléseinkre, mind szociális, mind lelki szinten.
A Neptunusz megnyitja az utat az isteni dolgok irányába, elhagyva az evilági körülményektől érzett elégedetlenségünket.
Az 1845-ben felfedezett bolygó az asztrológiai rendszerbe illesztve a következő tulajdonságokkal, hatásokkal ruházták fel: negatív, passzív, nedves jellegű; a nőies és férfias elem keveredik benne, de a nőiesség van túlsúlyban.
Mint elv, az egyetemességben való felolvadást, a mindenre kiáradó szeretetet, Isten átélését, az áldozatkészséget, de ugyanakkor az egyéniség kereteinek szétolvadását fejezi ki.
A határtalanság, a káosz planétája.
Uralma alá tartoznak az okkult tudományok, a szellemi megnyilatkozások, minden, ami az érzékfölötti világgal van kapcsolatban, ugyanakkor az önámító képzelgés is.
Neptunusz jellegű fém az alumínium. Kövei a kalcedon, a tűzopál s általában az irizáló kövek.
Poszeidón/Neptunus: Poszeidón a görög mitológiában a tenger, a földrengés és a lovak „kékhajú” istene, Zeusz és Hadész fivére. Míg bátyjai a fény és a sötétség változatlan princípiumait testesítik meg, Poszeidón eleme a víz. Attribútuma a háromágú szigony, állatai a ló, a bika és a delfin. Kísérői a Néreiszek (nimfák), és a tengeri kentaurok, amelyeknek teste ló és hal egysége.
Platón neki tulajdonítja azt a hatalmat, amely a földből vízforrásokat fakaszt és mindenféle tápláló növényt érlel. Aktív erő, amely mozgásba hozza a passzív, befogadó földet. Mitológiai történetek beszélik el Démétérrel folytatott szerelmi kalandjait (a víz és a föld termékenyítő násza).
A római mitológiában Neptunusszal azonosították. Neptunus eredetileg a föld termékenyítő nedvességét kifejező ősi itáliai agráristenség volt, aki a Poszeidónnal való egybeolvadás után vett fel jellegzetes tengeristen-vonásokat.