Jupiter  A Siker Kulcsa

A Naprendszer legnagyobb bolygója a Jupiter, egy olyan bolygó, amely körül saját holdjai keringenek. 
A Jupiter intellektuális, filozófiai és vallási meglátásainkat reprezentálja. Általában jó szerencsét hoz, és mindennek, amivel kapcsolatba kerül, megnöveli hatását életünkben. A Jupiter hatása vonatkozik a jogi és az erkölcsi hatóságokra, és utal arra is, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz. Ennek hatására alakulhat ki erős vágyunk arra, hogy megértsünk dolgokat a világban, és hogy kialakulhasson azokról szilárd véleményünk és meggyőződésünk.
 
A Jupiter 12 év alatt kerüli meg a Napot, minden jegyben egy évig tartózkodik. Ezért hatása a horoszkópban nem annyira az egyén, mint inkább a közösség szintjén figyelhető meg.
 
Az a jegy, amelyben a Jupiter elhelyezkedik, képviseli kulturális és szociális érdeklődésünket.
 
Az a ház, amelyben a Jupiter elhelyezkedik, megmutatja azt, hogy az élet mely területén számíthatunk a szerencsére és a jó lehetőségekre.
Ez a házpozíció utal arra a konkrét területre is, amelyet igazán megérthetünk és átérezhetünk, és ezen a területen többnyire szerencsések leszünk.
 
A Jupiterrel alkotott fényszögek azokat a pszichológiai területeket mutatják meg, amelyekben a legfőbb tényezőt a befolyás, megértés és a terjeszkedés igénye jelenti. De ezek a fényszögek utalnak mindazokra az egyéni késztetésekre is, amelyek tudásvágyunkat táplálják.
 
 
A zsidó hagyományban a királyok csillaga, a Szaturnusszal való együttállása volt maga a „betlehemi csillag”. Az európai asztrológiában az egyensúly, a tekintély, a rend, a stabil fejlődés, törvényesség, a bőség megtestesítője. 
Áldásos hatásait a mennydörgés istenéről, Zeuszról alkotott elképzelés értelmében összefüggésbe hozták azokkal az esőt adó zivatarokkal, amelyek a földművelés számára fontosak voltak. 
A társadalmi legalitás, a gazdagság, az optimizmus és a bizalom megtestesítője. Régen, mint a „nagy jótékonyt” emlegették.
 
 
Jupiter bolygó (Csízió, Kolozsvár, 1592, Bp., MTA Kézirattár). 
 
 
A kínai asztrológia legfontosabb bolygója, „az ég csillaga”, „év-csillag”.
 
Az állatövi jegyek közül uralja a Nyilast, az igazság jegyét, és (a Neptunusz mellett) a Halakat, az emberszeretet jegyét. 
 
Az orvos- és a jogtudomány a fő hatóköre. A friss szellem, az okosság, a komolyság és a méltóság hatóerejét tulajdonították neki. A Jupiterhez tartozik a bizakodás, a nagylelkűség, az optimizmus, a béke és a boldogság állapota, negatív értelemben pedig a túlzott kiterjeszkedés, a nagyravágyás, a felelőtlenség. 
 
Az emberi szervezetben a vérkeringés és a máj működésével analóg. 
 
Az alkímiában az asztrológiai Jupiter-jelet az antikvitás időszakában gyakran a réz ötvözeteire tették, az újabb alkímiában a középkortól azonban mindig az ónt jelentette.
A Jupiter színe a lila, az ibolya, a bíbor.
Drágakövei a topáz, az ametiszt és a zafír.  
 
 
Zeusz: Zeusz a görög mitológia főistene, Kronosz és Rhea fia. Atyja hatalmának megdöntésekor a titánok elleni harc vezéralakja. Az olümposzi világrend megteremtőjeként az égbolt és az egész világ fölötti uralom birtokosa Olümposz. Égistenként homéroszi jelzői: „mennydörgő”, „fellegtorlaszoló”.
Szerelmi kalandjai során a termékenységi jelentést hordozó bika és aranyeső képében is megjelenik. 
Aiszkhülosznál a sors kifürkészhetetlen akaratának megtestesítője (Oltalomkeresők), valamint a kíméletlen hatalom képviselője (Leláncolt Prométheusz). 
 
 
Az olümpiai Zeusz-templom cellája Pheidiasz szobrával (F. Winter rekonstrukciója). 
 
 
Rómában Jupiterrel, az ég, a nappali világosság és a vihar istenével azonosult. Jupiter számos eltérő funkciója alapján (pl. a föld termékenységének, a termékenyítő esőnek, a fénynek a forrása) több itáliai archaikus istenség szinkretizált alakjának tekinthető, aki a római panteon kialakulásakor vált az istenek királyává, erre utaló jelzői: „Optimus” (legjobb), „Maximus” (legnagyobb).
Hivatalos főistenként az ún. arisztokratikus istenhármas, a capitoliumi triász vezető tagja Juno és Minerva mellett, s Róma hatalmának, nagyságának jelképe. A győzelem megtestesítője, a diadalmeneteken a győztes hadvezérek Jupiterként jelentek meg, és az isten capitoliumi szobra előtt mutattak be elsőként hálaáldozatot a háborús zsákmányból. 
 
A császárkorban a császárok legfőbb patrónusaként tisztelték, az államhatalom megtestesítőjévé vált, capitoliumi templomában zajlottak le az állami élet legfontosabb eseményei. A monoteista tendenciák hatására egyetlen, teremtő és uralkodó istenként a világ lelkeként is tisztelték, alakja sok más istenséggel egybeolvadt. 
A világi hatalmat, dicsőséget reprezentáló műveken gyakran megjelenik Jupiter figurája, így Mátyás király reneszánsz udvari kultúrájában is kiemelt szerepet kapott (pl. a Mátyás-kálvária talapzatán XV. sz. vége, Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár, diadalkocsiján mint planétaisten látható).
Sason lovagoló istenként a hazai XVIII. sz.-i kastélydekorációknak is kedvelt figurája (pl. Edelény, Pétervására, Boconád).
 
 
Jacobus Lucencki után Matthaus Küssel: Perszeusz megszabadítja Andromédát (Fabricius János tézislapja, 1663). 
 
 
A romantika korában a Prométheusz-mítosz Zeusza a zsarnoki gőg és kegyetlenség típusa (Shelley: Megszabadított Prométheusz).