A HírnökA legfürgébb antik istenről, az olümposzi istenek követéről, Hermészről, Mercuriusról nevezték el a leggyorsabban keringő bolygót.
Színe a sárga, napja a szerda, életkora a fiatalság, növényei a macskagyökérfű és a mogyoró, drágaköve a topáz és az achát.
Háza mutatja hol ébred kíváncsiságunk, érdeklődésünk, miről és hol szeretünk beszélgetni.
Jegyhelyzete mutatja, hogyan tudunk a legjobban tanulni, hogyan kommunikálunk.
Féme a megfoghatatlan átalakulási szubsztancia, a higany.
A jele a Hold és a Nap jelét összegzi, de felidézi Hermész varázspálcáját, a caduceust is.
Hendrik Goltzius–Jan Saenredam: Mercurius (A hét bolygó c. rézmetszetsorozatból, 1596, Bp., Szépm. Múz.).
Az európai asztrológiai hagyomány a felsőbb szellemi tudat szimbólumának tekinti, amely az intelligencia fejlődését határozza meg. Az élethez való alkalmazkodás segítőjét tisztelték benne, az átalakulás, a változás bolygója. Közvetlenül a Nap (az élet bolygója) és a Hold (a nemzés bolygója) után következik.
Asztrológiai értelmezésben a Nap az Égi Atya, a Hold a Világanya, a Merkúr pedig az ő gyermekük, ő a közvetítő, az ellentétek áthidalója. A Napot és a Holdat, azaz a tüzet és a vizet elegyíti magában. A nyugati égbolt ura, de Keletről ő hozza fel a Napot. Ura a kapcsolatoknak, a cseréknek, a cselekvésnek és az alkalmazkodásnak. Ellentétes és egymást kiegészítő elemek ütköznek össze benne: a sötétség és a fény, a mélység és a magasság, a bal és a jobb, a nőiesség és a férfiasság. Ellentétben a hímnemű és nőnemű bolygókkal, a Merkúr androgün.
Alkímiai írások szerint a Hold és a Nap egyesüléséből keletkezik a Merkúr, a hermafrodita. A szűz a spiritus mercurialis női oldalát ábrázolja, az egyszarvú vagy oroszlán a férfi oldalt.
Hermész: Zeusz és Maia fia, eredetileg szél- és levegőistenség, akinek fő jellemvonása a gyorsaság, a szárnyaló könnyedség: „meggörbülve osont be a házba, a kulcslukon átbújt, / mint kora ősszel a szél, vagy mint a köd, éppen olyan volt”. Az olümposzi istenrendben is megőrzi ezt a sajátosságát: ő az istenek gyors követe, az úton járók patrónusa.
Alakja ősi, fallikus vonásokat őrzött meg, ennek legismertebb bizonyítékai a hermák, a Hermész-fejű, négyszögletű útjelző kőoszlopok, amelyek fallosz-díszítése az istenre mint a halhatatlanságot biztosító férfiúi nemzőerő megtestesülésére utalnak.
Szent madara a kakas, a férfiasság és a hajnal jelképe. Ősi mítoszok szerint az Uranosztól származó Aphrodité Anadüomené férfi megfelelője, akivel az istennő Hermaphroditoszt nemzette. Fallikus vonásait hangsúlyozza az is, hogy Pán apja, és a szilénoszokhoz is kapcsolat fűzi. Személyiségében az olümposzi istenek titáni öröksége fejeződik ki: Atlasz leányának, Maia nimfának Zeusztól született fia, akinek kultuszközpontja mitikus születési helyén, Arkadiában, a Külléné hegyén volt.
A kosvivő Hermészt, mint pásztoristent gyakran ábrázolták, sőt kos alakban is tisztelték. Az aranygyapjú legendájának kezdetén a szárnyaló aranygyapjas kos Hermész ajándéka. Legfontosabb tiszte szerint ő az istenek követe, valamint a lelkek vezetője, ez összefüggésben áll a nyájőrző funkcióval.
Hermész elnevezései: pszükhogógosz ’lélekvezető’ és pszükhopomposz ’lélekterelő’. Ő a közvetítő Hadész birodalmába (a feleségéért az alvilágba szálló Orpheusznak is Hermész a kísérője, valamint övé az emberi és az isteni szféra közötti közvetítés feladata. Az Iliászban a fia holttestéért az ellenséges táborba induló agg Priamosz védelmező vezetője, az Odüsszeiában pedig a lenyilazott kérők lelkeit kíséri a Hadészba.
Szent száma a négy, a hónap negyedik napján született, Argoszban az év negyedik hónapját is róla nevezték el. Alakjától távol állnak a heroikus vonások, de Ió őrét, a sokszemű Argoszt ő győzte le. Szakállas férfiként, majd a klasszikus kortól ifjúként ábrázolták. Jellegzetes attribútumai a gyorsaságra utaló szárnyas saru, szárnyas kalap és varázspálcája, a caduceus. Rómában a Kr. e. V. sz.-tól azonosították Mercuriusszal, a kereskedelem istenével. Mint a haszon és a meggazdagodás istenét, erszénnyel ábrázolták, jelzője a „szerencsés”.
Giovanni da Bologna Mercur c. bronzszobra légies könnyedségét, az ég és a föld közötti közvetítő szerepét hangsúlyozza (1567, Firenze, Bargello).
Hermész nevéhez, aki a hagyomány szerint az írás feltalálója és a héthúrú lant elkészítője, elsősorban a titkos, „hermetikus” tanok, az okkult tudományok, a mágia fűződik. A tudósok, a varázslók és az asztrológusok istene.
Az egyiptomi bölcsességisten, Thot görög megfelelője Hermész Triszmegisztosz. A hermetikus iratokban Hermész a világ teremtő szelleme és az emberiség tanítója, aki az isteni bölcsességet fiának, Thotnak, a világot megformáló egyiptomi istennek nyilatkoztatja ki.
A középkori alkímiai kézikönyvek ábrázolásain gyakran megjelenik a trónoló, kezében caduceust tartó Hermész, mint az ellentétek kiegyenlítődése, egyesülése, s egyben a titkos tudományok patrónusa. A higany szó számos európai nyelvben az isten latin nevéből ered (mercurio).